Részletek a „Gyermekvállalás és gazdaság - kreatív megoldások a népességfogyás megállítására” c. tanulmánykötetünkből. A kötet 2018-ban jelenik meg.

Az alkotómunkában résztvevő szakértők: dr. Báger Gusztáv, Botos József, dr. Botos Katalin, Csomós József, ifj. Dr. Fekete Gyula, dr. Giday András, Koncz Katalin, Kükedi Zsolt, dr. Lázár-Fülep Tímea, Lőrincz Kálmán, Monostori András, dr. Szabadkai Antal, dr. Szabadkai Attila, dr. Szabó Ildikó, dr. Szegő Szilvia, dr. Szoboszlai Attila, Szvitek Attila Imre, Varga Csaba

Összefoglaló és a javaslatok áttekintő táblázata

A világ minden dolga közül az emberek a legértékesebbek.
Az ember tudása és képessége önmaga és környezete megismerésére egyre nő
– idézi Demény Pál az ENSZ dokumentumot –
az ember jövője végtelenül fényessé tehető.
1


Ahhoz azonban, hogy ebben a fényes jövőben a magyar nép is még részes lehessen, nemzetünknek újra bizonyítania kell – a már koránt sem magától értődő - életképességét.

Társadalom-, és gazdaságtudományi értelemben a népességfogyás egyik fő üzenete, hogy a jövedelemtermelés és (újra)elosztás folyamatának történetileg kialakult rendszerében az értékáramlás a rövid távú érdekek mentén szerveződik, és nem fejezi ki, nem jeleníti meg a társadalom hosszú távú fenntartható fejlődésének motívumait.

Az értékáramlás, a tőkemozgás fő iránya a XX. Század elejétől egyre inkább a termékek és szolgáltatások előállításához kötődik, amely a piaci szférában valósul meg. A liberális gazdaságpolitikai modellben az elsődleges jövedelem termelése és elosztása a munkához kapcsolódik, amely a humán-, és pénztőke találkozásának eredményeként, termékekben cserél gazdát. A társadalmi működés fenntartásához az állam adókkal terheli meg ezt a forgalmat, és a megfelelő piackonform technikával való elvonások és a másodlagos jövedelemelosztás segítségével (SZJA, ÁFA, TAO, vám stb.) tartja fönn infrastruktúra, az iskolarendszer, az egészségügyi rendszer, a rend-, és honvédelem stb. funkciók működését. Ennek a kialakult mechanizmusa teszi lehetővé a családtámogatások jelenlegi formáinak a működését is. (GYES, GYED, CSOK stb.)

Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy az újraelosztási rendszer korrekcióra szorul, mert nem biztosítja a társadalom hosszú távú fenntarthatóságát, a népesség újratermelésének folyamatát.

 
Problémák Elvi megoldások Gyakorlati intézkedések  
Az értékáramlásban nem fejeződik ki a fenntartható fejlődés, a tőke a gyermektelen családok felé áramlik A gyermekes családok felé áramoltatni a GDP egyre nagyobb hányadát Az adóbevételek (ÁFA, SZJA, TAO stb.) nagyobb részét visszaadni a fejlődés motorjainak (családok és gyermekek)  
Az állam újraelosztó szerepében nem eléggé mutatkoznak meg a hosszú távú társadalmi érdekek Erősíteni az állam újraelosztó szerepét Az adóbevételek (ÁFA, SZJA, TAO stb.) nagyobb részét visszaadni a fejlődés motorjainak (családok és gyermekek)  
A kisebb létszámú utód generációk kevesebbet fogyasztanak, csökken az állam bevétele, miközben nő a fogyasztó idős réteg és a vele szociális kiadások. Jelentős, radikális beavatkozásokkal a folyamat irányának a megváltoztatása. HISZÜK program  
A kisebb létszámú és kevesebb utódot nevelő generáció idős korában ki lesz szolgáltatva A nyugdíjrendszerben is kifejezni a gyermeknevelés társadalmi értékét Gyermekfedezeti nyugdíjrendszer, szülőkötvény  
A gyermektelenek fogyasztási kosara más szerkezetű, mint a családosoké. Eltorzítja a gazdaság szerkezetét, csökkenti a GDP-t Az ÁFA megállapításában figyelembe venni a hosszú távú
társadalomépítő hatásokat
A luxuscikkek forgalmában kifejezni a hosszú távú
társadalmi érdekeket is.
 
A gyermekesek szegénységi kockázata, így a fogyasztás csökkenése akadályozza a hagyományos iparágak fejlődését.
Minden adónemben figyelembe venni a gyermekek születésének érdekeit. HISZÜK program  

Kinek az érdeke?

A családok szétesését, az egyszemélyes háztartások gyarapodását, egyesek a multinacionális vállalkozások érdekének látják, hiszen az önálló lakások kialakítása, lakásonként a víz, áram, gázszolgáltatások növekedést, több hűtőgépet, bútort, csillárt stb. jelenthet.2
Ez a megközelítés, véleményünk szerint, egy rész-igazságot fogalmaz meg. Csak átmenetileg javíthatja, és csak bizonyos gazdasági csoportok versenyhelyzetét, miközben a fiatalok számára egy csapdahelyzetet eredményez. Látszólag nyereségnek tűnhet egyes fiataloknak, (ha kevesebben vannak, elvileg javulhatnak a munkapiaci, elhelyezkedési lehetőségek, növekednek a bérek), de az átmeneti gyors karrier magával hozza az öregedési csapdát, mert a kisebb létszámú fiatal nem tudja eltartani a nagyobb létszámú idős generációkat. Ha tehát nem születnek gyermekek, kevesebb ételre, vízre, bútorra, lakásra, papírra, okostelefonra, orvosra, szolgáltatásra, autóra, utazásra, utakra stb. van szükség, és lelassul, megáll a gazdasági növekedés is.3
Mivel csökken a fogyasztás és nőnek a szociális kiadások, a gazdaság egyre kevésbé hoz létre új álláshelyeket és a fiatalok munkanélküliekké válhatnak, miközben magasabb adó is sújtja őket (mint pl. Olaszország és Spanyolország példája mutatja).4

 

Értékáramlás

A hosszú távú folyamatokra figyelő megközelítés más szempontokat is mérlegel az értékáramlásban. A megtermelt és elfogyasztható jövedelem áramlása a jelenlegi közvetítő mechanizmusok szerint a piaci szférában megvalósított munkához (másrészt a spekulációs tőkemozgásokhoz) kötődik. Minél nagyobb aktivitást tud kifejteni valaki ezen a területen, annál magasabb jövedelmet realizál, aminek az a feltétele, hogy szabad, független emberként rendelkezzen az idejével. Ebben a munkaerő értékesítési folyamatban a család, a gyermek akadályozó tényező, tehát (rövid távon) ellenérdekelt a családok támogatásában.
Ennek a mechanizmusnak sokféle rövid és hosszú távú hatása megfigyelhető. Közvetlen hatása - értelem szerűen - a gyermekszám csökkenése, közvetett hatása azonban az egész termelési-fogyasztási szerkezet átalakulásában is megmutatkozik. Egy generációkon átívelő időintervallumban eltorzult, a társadalom önfelszámolásához vezető folyamatot eredményez.
 

Eltorzul a fogyasztási kosár

A független ember által realizált magasabb jövedelem egészen más fogyasztási kosarat realizál, amely jelentősen eltér a (több) gyermeket nevelőkétől. Míg az egyedül élők a luxuscikkeket, utazásokat, illetve a pénzügyi befektetési lehetőséget stb. keresik, a családosok az építőipar, az élelmiszer-, és könnyűipar (pl. ruha, lakberendezés stb.) termékeinek fogyasztását részesítik előnyben. Vagyis az individuális fogyasztásra berendezkedő termelés – bizonyos esetekben – a GDP szerkezetének változását is eredményezheti, míg az állami eszközökkel történő jövedelem átcsoportosítás a (nagy)családos fogyasztók részére, egy folyamatos GDP-, és termelésbővülést generál (azonos exportimport szerkezetben). Ennek a folyamatnak a szabályozását a liberális gazdaságelmélet a piacra bízza.

Az állami eszközökkel történő jövedelem-átcsoportosítások a (nagy) családosok részére nem csak családpolitikai intézkedéseknek tekinthetők tehát, hanem társadalom-gazdaságpolitikai jelentőségűek, és a hosszú távú fenntartható fejlődés érdekében átrendezik, meghatározzák a jövőbeni fejlődés kereteit.

Ma azonban még, történelmi hagyományaink okán a (sok) gyermekes családok kiszáradását, az értékáramlási folyamatokból való kiszorulását figyelhetjük meg, hiszen (az egy szülős családok mellett) ők kénytelenek vállalni – évtizedek óta - a legnagyobb szegénységi kockázatot, ahogy az ábra alább mutatja. E szerint a legnagyobb szegénységi kockázata a gyermeket nevelőknek van.

Szegénység, vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya háztartástípusonként
Szegénység, vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya háztartástípusonként

 

Következmények és veszélyek

A fiatal és a középkorú munkaképes generációk létszámának észlelhető csökkenése több irányú negatív következménnyel fenyegeti a társadalmunk versenyképességét. Egyik következménye, hogy a munkaerőhiány, a gazdaság bizonyos szektoraiban (szolgáltatások, egészségügy stb.) azonnali bevétel és termeléskieséssel jár.Másik következménye, hogy a vállalatoknál alkalmazott dolgozók korösszetételének elöregedése csökkenti a kutatás-fejlesztés innovációs potenciálját. Harmadik következmény, hogy a csökkenő adófizetői réteg (ld. alábbi ábra) relatíve egyre magasabb adót fizet a társadalombiztosítás egyensúlyának fenntartásához6, ami rontja a jövedelmek versenyképességét és egy fokozódó kivándorlást generál7, amely az egész régió leértékelődését vonja maga után.8

Az aktív korúak aránya a teljes népességen belül jelentősen csökken (forrás: Eurostat)

 


1 United Nations 1975: Report of the United Nations World Population Conference, Bucharest, 19-30 August 1974., United Nations, New York 14.a bek., in: Demény Pál (2016): Népességpolitika a közjó szolgálatában, KSH Népességtudományi Kutatóintézet 112.o.
„A kapitalizmus és a technológiai haladás furcsa helyzetet teremtett: minél kisebb a társadalom alapegysége, mondjuk, supán egy egyénre csökken le, annál több keresletet generál, annál jobban elmélyíti a piacot. Annál több lakás, hűtőgép, bútor, tévé szükséges, minél kisebb egységekre bomlik szét a társadalom. A tőkének nyilván az a legkedvezőbb, ha minden egyes személy kompletten felszerelt, külön otthonban lakik.” Botos Katalin: A család válságának okai – közgazdász szemmel, 2016. augusztus 9. kedd 08:00 (http://magyaridok.hu/velemeny/csalad-valsaganak-okai-kozgazdaszszemmel-901804)
Talán leginkább a bank és pénz szektor érdekeinek felelhet meg leginkább a családok szétesése, mert egy erős, a tőkemozgások számára idegen közeg a család, ahol nincsenek kamatok, és a kölcsönös szolgáltatások az otthonokban évezredek óta ingyenesek. Ha nincs család, mindent pénzért kell megvenni, ami a tőkének kedvez. A tőketulajdonost a profit termelése érdekli. „A családi keretekben folyó gazdálkodás célja a szükségletek kielégítése volt. Ez ma csak mellékterméke a profittermelésnek.”
További világgazdasági problémát generál a fejlett országok gazdaságának demográfiai okokra visszavezethető stagnálása és lassulása, mert az itt csökkenő fogyasztás a fejlődő országok helyzetét is súlyosan érinti, hiszen azok termelési kapacitását első sorban a fejlett országok fogyasztása köti le.
2016-ban 35 ezer betöltetlen állást regisztráltak Magyarországon. A fogyatkozó munkaerő elsődleges oka a demográfiai folyamatokban keresendő. Dirk Wölfer, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs osztályvezetője azt is elárulta, hogy a német cégek korlátozzák magyarországi működésüket a munkaerőhiány miatt. A magyar vezérigazgatók több mint fele létszámbővítést tervez - derül ki a PWC tanácsadó cég felméréséből. Cégük sikere szempontjából a legnagyobb fenyegetettségnek a szakemberhiányt (85%) tartják. www.haszon.hu, 2016.márc.4.
6 „A nyugdíjasok aránya a munkaképes lakossághoz képest így a jelenlegi 33 százalékról 2039-re éri el a 40 százalékot, 2052-re pedig már az 50 százalékot.” Éber Sándor: Elöregszik a társadalom. Világgazdaság online, 2014. november 15.
Az IZA (Forschungsinstitut zur Zukunft der Arbeit) adatai szerint a nyugati társállamokba kivándorolt munkavállalók 83%-a közép- vagy felsőfokú végzettségű. Az uniós munkavállalás egyik hosszú távú következménye a kibocsátó ország GDPcsökkenése. A nyugatra vándoroltak többsége a képzettségi szintje alatti munkát végez, ezért az uniós munkavállalás „korlátozott mértékben járul hozzá a képességek fejlődéséhez”. Ugyanakkor a visszatérők ötször nagyobb valószínűséggel válnak állástalanná, bár képzettebbek, de tudásukat a kapcsolatrendszer leépülése miatt nem tudják kamatoztatni. A Labor Migration, EU Enlargement and the Great Recession The Other Canon Foundation nevű közgazdasági kutatói hálózat új elemzése szerint a képzett munkaerő elvándorlása az egykori szocialista EU-tagállamokból hozzájárul az ipari termelőbázis leépüléséhez.
Fölmerülhet a kérdés, hogy más módon, például a bevándorlási lehetőségek megnyitásával kezelhető-e a helyzet? A Kárpátmedence régen „a népek olvasztótégelye volt”. A „legnagyobb magyarok” szülei sem mindig magyarok voltak (Petőfi, Kossuth stb.). A nagyobb összeomlások után (tatár, török) leginkább betelepítések (bevándorlás) kunok, németek, szlovákok, zsidók oldották meg a népesedési problémákat, illetve már a honfoglalásnál is az itt élők magyarosítása játszotta a fő szerepet a népességnövekedésében. Eredetmondáink is arról szólnak, hogy férfiaink hogy szereztek más népből asszonyokat. Egy bevándorló unokája már nem fogja ismerni a „küldő” ország nyelvét sem, ahogy egy kivándorló magyar unokája már nem beszél magyarul. Miért ne lehetne a XXII. század Petőfijének szomáliai a nagymamája? Miért csak XXII. századi angol és amerikai Nobel-díjasok, német sztárépítészek nagyszülei lehetnének magyarok?
Egy ilyen megoldás kétségkívül alkalmas lehet egy krízis átmeneti kezelésére, de nemzetstratégiai szempontból – álláspontunk szerint – nem szerencsés. Egyrészt azért nem, mert rendkívül gazdaságtalan a „képzett”, szocializált munkaerő képzetlenre cserélése, másrészt azért, mert, ha nem tárjuk föl és nem oldjuk meg a jelenség mögött meghúzódó alapvető okokat, a krízis folyamatossá és hosszú távon alig kezelhetővé válik.
Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország, 2011. Budapest, 2012., 20. o.