Ahogy a családalapításhoz, a gyermekek életfeltételeinek biztosításához is nélkülözhetetlen a bizalom, úgy a hatékonyabb termelés, a jobb minőség és a piaci igényekre való gyors reagálás is feltételezi – az individuális tudás mellett – a társadalmi együttműködésnek, tudásmegosztásnak és bizalomnak a magas szintjét. „Egy személy vagy szervezet társadalmi tőkéje a más személyekhez és szervezetekhez való kapcsolataiból áll. Ilyen értelemben azok, akik különböző hálózatok tagjai, a társadalmi tőke magasabb szintjével rendelkeznek.” Hogy ez milyen mértékben van meg a társadalomban, sokak szerint meghatározhatja gazdasági sikereit (is). E tekintetben a nemzetközi összehasonlító elemzésekben Magyarország évtizedek óta az utolsó helyek egyikét foglalja el.1

A Világgazdasági Fórum versenyképesség-elemzése évente 140-nél több ország teljesítményét rangsorolja. A rangsorolás alapja egy meglehetősen összetett, száznál több ismérvre támaszkodó index, melyben vannak „kemény” statisztikai adatok és „puha”, véleménykérésre támaszkodó információk is. Az ismérvek a társadalmi jelenségek széles körét vizsgálják.2 Segítségükkel rangsorolhatók a felmérésben szereplő országok. A részmutatókból egy komplex összesített index alapján alakítják ki az átfogó rangsort, és mivel a jelentés évről évre elkészül, összehasonlítható az egyes országok pályája is. Az index 2001 óta mutatja a kelet-közép-európai országok versenyképességi helyzetét, amelyen belül a legnagyobb vesztesek közé tartozunk: a 28. helyről a 63.-ra csúsztunk vissza.3
 
Éljük jól az életünket, és jó idők köszöntenek ránk.
Az idők járását mi határozzuk meg; amilyenek mi vagyunk, olyanok az idők.4
 
Mind több társadalom- és gazdaságkutató ismeri fel, hogy a gazdasági siker legfőbb erőforrása a társadalmi tőke5, vagyis a tudásszint, a bizalmon6 alapuló társadalmi és csoportkohézió, az együttműködési készség magas foka7, valamint a normakövető magatartás széles elterjedtsége. A közmoralitás szűrőjén keresztül méretik meg és érvényesül minden tudás és szakmai tapasztalat.8
Fukuyama (1999) különböző országok helyzetét, Putnam (1993) az olasz tartományokat összehasonlítva bizonyította, hogy a gazdasági prosperitás szorosan összefügg a társadalmi tőke erősségével: azokban az országokban, illetve tartományokban, ahol a társadalmi tőke, az emberek közötti bizalom erős, a gazdaság is sokkal jobban működik. A társadalmi tőke mutatóinak fenti változásai is szoros kapcsolatot mutatnak a magyar gazdaság helyzetével.9
 

A társadalmi bizalom szintje tehát a gazdasági fejlődés egyik meghatározó motorja, és ez egyre inkább így lesz a jövőben. Rendkívüli kihívással kell napjainkban a társadalmi „építményeknek”, szervezeteknek, strukturált működési rendszereknek szembenézni. Egyfelől idejekorán kell ráérezni, megérteni a kibontakozó, rendkívül komplex jelenségeket, amelyek – minden jel szerint – folyamatosan átalakulnak, másfelől hiteles és konstruktív, jövőbe mutató válaszokat kell adni rájuk. Ezeknek az egyre összetettebb folyamatoknak a megértése is lehetetlen intenzív, bizalomra épülő csapatmunka nélkül, de a feladat ennél sokkal nagyobb: a gyors technikai, gazdasági és társadalmi változások, és sokszor súlyos válságkövetkezményeik az azonnali reagálást is szükségessé teszik. Ilyen esetekben a legfontosabb tényező a mély személyközi bizalmi kapcsolatokon alapuló közösségek értékrendje, amely képes megfelelően konstruktív irányban tartani a döntések kereteit, és nem a hatalomféltés reflexeit ismételgetni.
 
A globalizációról van szó, amely a társadalmi formáció valamennyi elemét érintő, sokdimenziós, sokszereplős folyamat.10 Fő jellemzői közé tartozik a verseny és az együttműködés sokféle formájának elterjedése, a technika, a gazdaság és a társadalmi alrendszerek között fennálló, a korábban ismertnél jóval bonyolultabb kapcsolatrendszer és a kölcsönös függőség.
 
„Az informatikai forradalom talaján természetessé válik a tér és az idő dimenziójának új értelmezése, mivel a folyamatok a világ több színterén, egyszerre, egy időben és egymással összefonódva zajlanak. Messze több információ áramlik az emberekhez, mint amennyit képesek feldolgozni, és a társadalmi tőke, a bizalmi háló fejlődésének függvényében ugyanolyan esély van a fejlődő térségek” elszigetelődésére, mint felzárkózására.11 Ez a kihívás ma már számos területen érzékelhető.12 A marginalizáció jelenségével foglalkozó gazdaságszociológiai kutatások is a gazdasági szereplők bizalmi alapokon nyugvó kapcsolati hálókba ágyazottságára helyezik a hangsúlyt, és ennek megfelelően értelmezik a térségek differenciálódási folyamatait.13
 
A hálózati (társas) kapcsolatokat, az egyének közötti kapcsolatokból eredő kölcsönösséget és bizalmat társadalmi tőkének, az előnyök-hátrányok forrásának tartják (Bourdieu, 1985, Coleman, 1988; Putnam, 1993). A társadalmi tőke újratermelődési folyamataiban az információt, a tudást, és az ezek átadását segítő mechanizmusokat (kooperatív tanulás, )illetve a kapcsolatokat, hálózatokat, valamint az azok mögötti interakciókat, közösségeket tekintik a legfontosabb meghatározó tényezőknek.
 
A tudás szempontjainak felértékelődése már abban tetten érhető, hogy „a kooperációs hálózatokba történő bekapcsolódás nélkül például a piacra (világpiacra) jutás napjaink hálózatos gazdaságában szinte lehetetlenné válik. A tulajdonosi hálózatok és közösségi javak pedig csak a kapcsolati tőkére alapozva jöhetnek létre, fejlődhetnek ki.” Az újabb szociológiai és geográfiai marginalizálódási értelmezések a „mainstream”-től való eltérés mibenlétére koncentrálva próbálják tetten érni a peremhelyzet és különösen a tartós peremhelyzet okait, következményeit. „Eszerint a marginalizálódás több és más, mint a fejlődő-leszakadó, a gazdagszegény, vagy a centrum-periféria elkülönítése. Lényege a társadalom széteséseként, a társadalmi integráció hiányaként ragadható meg.”14

Álláspontunk szerint a kutatások által is vizsgált társadalmi érintkezés mindennapjaiban megtapasztalható életminőség nem önmagában vagy nemzetközi összefüggéseiben tárgyalható mintázat, és ilyen vonatkozásban nem látjuk értelmét a „sajnálkozó”, „önostorozó” vonatkoztatási kereteknek, minthogy az okok megértése nélkül nem is lehetséges ezek perspektivikus kezelése, átalakítása sem.

Világosan kell látni, hogy ez a működésmód mintegy kettő-négy évtizedes időintervallum-eltolódással követi-tükrözi a kisgyermekkori (családi) és az iskolai szocializáció folyamatait. Kezelése, befolyásolása, megváltoztatása sem képzelhető el másként, mint ezeknek a struktúráknak, a társas érintkezés kultúrájának a társadalmi léptékű átalakításával.
 


Tovább: www.bendajozsef.hu, www.hktprogram.hu

 
1 OECD, 2000b., in: Halász Gábor: A magyar közoktatás az ezredfordulón, Budapest, 2001, OKKER, http://halaszg.ofi.hu/ download/Ezredfordulo-1.htm, letöltés: 2015. április 1.
2 Az ismérvek: 1. Intézmények, 2. Infrastruktúra, 3. Makrogazdasági környezet, 4. Egészségügy és alapoktatás, 5. Felsőoktatás és szakképzés, 6. Az árupiac hatékonysága, 7. A munkaerőpiac hatékonysága, 8. A pénzügyi piacok fejlettsége, 9. Technológiai felkészültség, 10. Piacméret, 11. Az üzleti tevékenység fejlettsége, 12. Innováció.
3 Chikán Attila: A felsőoktatás szerepe a nemzeti versenyképességben. Educatio, 2014/4., 584. o.
4 Hippói Szent Ágoston (354–430) teológus és püspök.
5 Anonymus: magyarok értékrendje, http://anonymus-hu.blog.hu/2013/06/04/osszezavarodott_magyarok Letöltés 2014. szeptember 17.
6 Francis Fukuyama: Bizalom, Európa, 2007; Skrabski Árpád – Kopp Mária: A bizalom mint a társadalmi tőke központi jellemzője. Vigilia, 2007/12, http://vigilia.hu/regihonlap/2008/10/skrabski.htm
7 Témánk szempontjából figyelemre méltó jelenségnek tűnik, hogy 2014 folyamán megtartott parlamenti választások alkalmával az ellenzéki pártok nem voltak képesek összefogni, és ahogy egy politikai elemző írja: „Addig nem lesz lázadás a Fideszben, amíg a vezetői úgy gondolják, »hogy Orbán a pártból kilépve, másik pártot szervezve meg tudná verni őket«. Ha viszont ez a hit elillan, akkor az ifjú törökök egy percig sem fognak hezitálni.” Török Gábor: Tele van Brutusokkal a Fidesz, HVG.hu, 2014. december 18., http://hvg.hu/itthon/20141218_torok_gabor_interju
8 Dr. Benda József: Népességfogyás és szocializáció. Valóság, 2002/8. 69–75. o.
9 Skrabski Árpád – Kopp Mária: A bizalom mint a társadalmi tőke központi jellemzője. Vigilia, 2008/10. http://vigilia.hu/ regihonlap /2008/10/skrabski.htm, letöltés: 2015. március 13.
10 Palánkai Tibor. Előszó. Jody Jensen: Globalizáció és új kormányzás. Budapest, 2014, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet. /Mundus Novas Könyvek./.
11 Hrubos Ildikó: Verseny – értékelés – rangsorok. Budapest, 2014, Educatio, OFI, 541. o.
12 A magyar társadalomban az elmúlt évtizedben felszínre került legmarkánsabb értékváltozás a radikális jobboldalinak nevezett gondolkodás és a cigányellenesség megerősödése. A hétköznapi életben és a médiában is lépten-nyomon észlelhető változást számos empirikus kutatás is megerősítette, ezek okait és komponenseit elemezte a kutatás. Robert Anderson – Branislav Mikuliç – Greet Vermeylen – Maija Lyly-Yrjanainen – Valentina Zigante: Second European Quality of Life Survey, Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities, 2009, Second European Quality Life Survey. In OFI, Jelentés 2010. Budapest,. OFI, 62. o.
13 Velkey Gábor: A tanulás szerepe a marginalizálódó térségek fejlesztésében. Educatio, 2014/3., 415. o.
14 Giddens, 1984; Leimgruber, 2007; Sommers és Mehretu, 1998. In Velkey Gábor: A tanulás szerepe a marginalizálódó térségek fejlesztésében. Educatio, 2014/3, 422. o.