„Itt vagy velem, mint egy új remény, az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan, úgy vártam rád, édes kisfiam.
Ezt érzem én, ahogy nézek rád, más lesz a föld, más lesz a világ.”1
 
Az újszülöttnek közismert fizikai szükségletei mellett (éhség, szomjúság, fáradtság stb.) tapintási, hőmérsékleti, érzelmi, nyugalmi, biztonsági és más szükségletei vannak, amelyekhez hozzá akar jutni, és ezeket jelzi is környezete felé.2 Ily módon „kezdetben a gyermek formálja az anyát, és később éppen ez teszi lehetővé, hogy az anya formálja őt”.3 A gyermek jelzéseire adott pontos válaszok az újszülöttben fölidézik az intrauterin egyensúlyi állapot megszokott ingereit, ami biztonságot teremt számára.4 Az egyensúlyi állapot megbomlását az anya a testével megteremtett szerteágazó kapcsolatrendszer segítségével (például az addig ismeretlen éhségérzetet szoptatással) szünteti meg, vagyis – optimális esetben – biztosítja gyermeke számára egy közel változatlan, nyugalmi-egyensúlyi állapot fenntartását. Az egyensúlyi állapotok megbomlását azok várható helyrebillentése követi, és ezzel a csecsemő lassan hozzászokik a kellemetlen érzések eltűréséhez, illetve igényeinek a késleltetett kielégítéséhez.
A későbbi szeretetkapcsolatok ereje és minősége – ahogy ezt Ranschburg megjegyzi – az e fázisban megvalósuló testi kontaktusok bőségétől és intenzitásától függ”,5 amelyben különösen az együttlét „kölcsönös gyönyörűsége” fontos.
 
„A szeretet, mint őszinte önátadás a személy életének és szabadságának legigazibb értelme.”6
 
Csak ez a kapcsolat fejlesztheti ki a csecsemőben azt a meggyőződést, hogy képes befolyásolni a környezetét.
Ha igényeit, elvárásait az anya észleli, és megfelelő válaszokat ad azokra, a kapcsolat harmonikusan tud fejlődni. A harmonikus kétoldalú lelki kötődés kialakulása természetes folyamatnak tűnik, ám fontos szerepe van benne a születést követő szoros fizikai együttlétnek. Az anya és gyermeke közötti szoros kommunikatív kapcsolat eredményessége az újszülöttnek a világgal és a másokkal való későbbi kapcsolatának mintáját adja. A sikeres kapcsolatban a csecsemő folyamatosan megéli, hogy fontos, a teremtés egyszeri, megismételhetetlen csodája, szeretetre méltó és szeretett személyiség. Az emberi természet a fogantatástól önvezérelt és interaktív.
 
         
 
Az anya-újszülött kapcsolat irányítását – a csecsemő részéről – veleszületett genetikai-neurológai program biztosítja. Az agy fejlődése a méhen belüli élettől kezdve nagyon érzékeny a korai gyermekkorban bekövetkező külső hatásokra. Mint láttuk, e hatások, köztük a személyes kötődések és a nyelvi környezet szó szerint alakítják a fejlődő agyat.”7 A tapasztalatok nyomán, a külső környezet hatására, génjeink egy jelentős része oly módon kapcsolódik ki vagy be, hogy az eldönti a későbbi fejlődés irányát, új kapcsolatok alakulnak ki, elkezdődik idegrendszeri hálózatba szerveződésük. Az újszülöttre ráhangolódó anya a pozitív és a negatív érzelmek megosztásával segíti a testi és a mentális egyensúly fenntartását, amely az interaktív regulációtól az autoreguláció felé halad.8
Ha valóban sikeres az anya-gyermek kapcsolat, ez alakítja ki a kora gyermekkori biztonságérzetet, ami a felnőttkori frusztrációtűrés alapja, és lehetővé teszi a partnerek igényeinek kielégítését vagy elviselését.
 
„Hallgatlak és mindig értlek, 
azt mondod csak, amit érzek, 
gondolatra így ébredtem én.”9
 
Vizsgálatok megállapították, hogy az anya igen hamar képessé válik saját gyermeke sírásának megkülönböztető jelzéseire (éhség, fájdalom, foglalkoztatási igény stb.10). Úgy teremt sikeres kapcsolatot a csecsemővel, hogy hangszínével, mozdulataival, közeledésével egy rituálisan ismétlődő folyamatban maximálisan alkalmazkodik hozzá, és rendkívül érzékenyen reagál jelzéseire.11 Azok az anyák, akik érzékenyebben reagálnak a csecsemők által kifejezett finom jelzésekre, biztos kötődést alakítanak ki gyermekükkel. A kevésbé érzékenyeknél bizonytalan kötődés alakulhat ki. Az érzékenység nem csupán a jelzések észlelését jelenti, hanem gyors és megfelelő válaszreakciót is egyben.12 Ez a tükröző-reagáló odafigyelés megnyugtatja a csecsemőt, segíti környezet-felfedező tevékenységét, hangicsálását, gügyögését, magára eszmélését, amely egyre stabilabbá és önirányítottabbá válik. A kölcsönös alkalmazkodás elégedetté is teszi a babát, de biztosítja a kölcsönösség mintáját is, amely a későbbi sikeres társas kapcsolatok kialakításának modellje.13
 
Az anya és az apa14 közvetlen fizikai jelenlétében szerzett tapasztalatok, a mindennapi interakciók és kölcsönhatások a csecsemőben bizonyos munkamódokat, reprezentációkat, neurológiai rendszereket és folyamatokat (dinamikus sztereotípiákat) alakítanak ki, amelyek a viselkedést, a társas kapcsolatokra való nyitottságot – már az anya jelenléte nélkül is – fenn tudják tartani.15 A saját érzéseivel, élményeivel kombinálódó szülői helyzetértelmezések (fizikai érintés, hangszín, hőmérséklet, egyensúly, ritmus, és a narratív hozzátartozók: „ügyes vagy”, „jó melegen vagy felöltözve”, „aranyos vagy anyucival”, „ne bántsd a cicát” stb.)16 alakítják ki benne a jó és a rossz elválasztását és értékelését. Ezek a sok ismétléssel rögzülnek, egyre könnyebben előhívhatókká, majd implicitté válnak, később pedig tájékozódási pontokat nyújtanak önmagáról, a szüleivel és a környezettel való kapcsolatról.
 
Amíg biztonságosan előrejelzik a helyzeteket (adaptív mintázatok), megőrződnek, más környezetben is automatikusan működésbe lépnek, megkönnyítve az alkalmazkodást, és az ismétlődés biztonságát nyújtják akkor is, ha esetleg a környezet már nem a megszokott módon működik, de nincs a készletben egy megfelelő új minta.17
A kötődési-függési viselkedés az első hat hónapban alakul ki, egyéves korra megszilárdul, szervezett sztereotípiává válik.18 A pszichikum stabilitásának kialakulásában az első kapcsolat jelentőségét egyetlen kutató sem vonja kétségbe, sokan azonban tovább is lépnek ennél: rámutatnak az első interakciós kapcsolat várható személyiség-következményeire is. Többek között Ranschburg19 kísérletet tett a kölcsönös emberi vonzalom, a szeretet pszicho-fiziológiai alapjainak, illetve az aszociális és antiszociális magatartás kialakulásának megfogalmazására.

Egy magyar kutatás azt vizsgálta, hogy milyen szerepe van a stabil gyermekkori kötődésnek a későbbi antiszociális viselkedés kialakulásában. A vizsgálat megállapítja, hogy a börtönbe kerültek többsége súlyos bántalmazásokat szenvedett el gyermekkorában, és nem tudott igazi emberi kötödést kialakítani a környezetében.20  Ahogy láttuk, a testi és a lelki fejlődés biztosítéka az első években az anyával való intenzív kapcsolat.21 Ebben az időszakban alakulnak ki és stabilizálódnak a későbbi társadalmi beilleszkedéshez nélkülözhetetlen érzelmi kötődési minták: a bizalom, a szeretet, a másokhoz való kapcsolódás képessége, az önreflexió, az empátia,22 a kölcsönös támogatás és segítségnyújtás, valamint más tanulási készségek23 agyi alapstruktúrái, amelyek később nem vagy csak részben alakíthatók, pótolhatók.24

A korai kötődési lehetőségek meghatározzák a csecsemő későbbi fejlődési irányát, azokat a mintázatokat, amelyekkel később „birtokba veszi”, megismeri környezetét. Hároméves kora körül már egyre hosszabb ideig tud egyedül maradni, és már nem fél az anyja eltávolodásától, sőt – ha a korábbi időszakban zavartalanul fejlődött – igényelni kezdi a más emberekkel, gyermekekkel való kapcsolatot is. 25
 

Az anyával való harmonikus kapcsolat az utódgondozási képesség alapja.

 
Ez a különleges anya-csecsemő kapcsolat közvetlen evolúciós érdek.
Megfigyelések szerint ilyenkor az anya olyan különleges lelkiállapotban van, amit nehezen lehet kognitív kategóriákkal jellemezni. Teljes ráhangolódást jelent a gyermekre: ez az úgynevezett „mentalizáció”. Az anya nem kitalálja, hogy mi történik a gyermekben, hanem egyszerűen megérzi, átéli, befogadja: nincs szükség hozzá szavakra. Ha beszél a babával, teljesen elváltoztatja a hangját, és máshol nem használt kifejezésekkel, hangokkal, szavakkal kommunikál. A harmonikus kapcsolathoz arra van szükség, hogy mindkét fél ’stabil reprezentációval’ rendelkezzen a másik állapotáról, szükségleteiről, érzelmeiről, hogy viselkedését a másikhoz tudja igazítani, az összhang megteremtésének feladatához alkalmazkodjon. Az irányító ilyenkor –szerencsés esetben – a csecsemő, és az anya az, aki ráérez szükségleteire. A biztonságosan fejlődő csecsemő édesanyjára „az jellemző, hogy a figyelme folyamatos és egyenletes; amikor a baba jelez, azt észreveszi és megjegyzi, és annak megfelelően cselekszik”.26
 
„Ha nem tudod, melyik a helyes út, mindig válaszd a nehezebbet.”
 
Azért, hogy valaki sikeres szülő legyen, nagyon keményen meg kell dolgoznia.27 A babáról való gondoskodás napi huszonnégy órás munka, sok-sok aggodalommal, vesződséggel és teljes önátadással.


Azt is látni kell, hogy nem egyszemélyes feladatról van szó. Az anya teljes ráhangolódása a csecsemőre, amely a gyermek számára az élet harmonikus kibontakozásának a biztonságos kezdete lehet, csak akkor tud megvalósulni, ha az anya úgy érzi, gondtalanul átadhatja magát a gyermekének, föloldódhat ebben a szimbiózisban. Ez akkor valósul meg, ha az ő élete is hasonlóan biztonságos védőövezetben van: kapcsolatai rendezettek és támogatóak. Nem kell dolgoznia, nincsenek körülötte elmélyült és megoldatlan konfliktusok, a családja, szülei és a férj teljes mellszélességgel mögötte állnak.28 Párja – amúgy érthető okokból29 – nem riválist lát a babában30, elfogadja ezt a különleges állapotot, és ha az anya elfárad a huszonnégy órás önátadásban, irányítottságban, kiváltja őt és helyettesíti. Ehhez azonban a férj sem mindig elég, jó, ha ott vannak mögöttük a nagyszülők és a barátok is.
 
Történelmi korok üzenete képekben

 

 
1 Cserháti Zsuzsa előadásában, Fred Joy, ford.: Bradányi Iván.
2 Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993, Integra-Projekt Kft., 20. o.
3 Ranschburg Jenő: i. m. 67. o.
4 Szívhangok, ölelés = a belső részek egykori szorítása, ringatás = az anya járása, bőr-érintkezés, testhőmérséklet stb. „A gyenge akusztikus, taktilis, kinesztetikus ingerek az intrauterin élet homeosztázisát idézik”, és ezzel gondoskodnak a feszültségi szint egyensúlyáról, amely kitörölhetetlenül beépül a gyermek idegrendszerébe.” Ranschburg Jenő: Az emberi szeretet genezise. Valóság 1973/10., 30. o.
5 Ranschburg Jenő: Az emberi szeretet genezise. Valóság 1973/10., 30. o.
6 II. János Pál pápa: Evangelium vitae, http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=78#EV95, letöltés: 2015. március 13.
7 Ádány Róza: Megelőző orvostan és népegészségtan, Debrecen, 2011, http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/ tamop425/ 0019_1A_Megelozo_orvostan_es_nepegeszsegtan/ch01s06.html, Letöltés 2014. szeptember 17.
8 Dr. Makói Zita: Korai életkori hatások. Kézirat. 2014.
9 Bródy János
10 Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993, Integra-Projekt Kft., 57. o.
11 John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 14. o.
12 Martin Dornes: A kompetens csecsemő. Budapest, 2002, Pont, 205. o.
13 John Bowlby: i. m. 14. o.
14 Más megfigyelések azt mutatják, hogy a csecsemő sokkal inkább ahhoz a személyhez ragaszkodik, akivel állandó szociális interakcióban van, mint ahhoz, , aki csak testi szükségleteit elégíti ki. Ainsworth (1967) kutatásait idézi Zsolnai Anikó: Kötődés és nevelés. Budapest, 2001, Eötvös, 32. o.
15 Benda József: Egy kooperatív pedagógia, kandidátusi disszertáció. Kézirat. 1997, 25. o.
16 John Bowlby: i. m. 122. o.
17 John Bowlby: i. m. 120. o.
18 John Bowlby: i. m. 120. o.
19 Ranschburg Jenő: Ragaszkodás és szeretet az állatvilágban, Valóság 1973/1.
20 John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai, Animula, 2009. A kérdőíves vizsgálatot az a tapasztalat indította el, hogy a gyermekvédelemben felnövő fiatalok közül a több nevelőszülőnél nevelkedett, majd gyermekotthonba kerülteket volt a legnehezebb támogatni. 162 (19 és 46 év közötti) férfi életútját vizsgálták meg. A vizsgálat idejében éppen börtönbüntetését töltötte 42 állami gondozott és 40 fő, aki a vér szerinti családban nőtt fel, és 40-40 büntetlen előéletű volt, mindkét csoportból. Osváth Viola – Dr. Pohárnok Melinda, Pécsi Tudományegyetem, Pszichológia Intézet: A gyermekkori kötődés védő szerepe az antiszociális viselkedés kialakulásával szemben, gyermekvédelmi gondoskodásban és családban felnövő férfiak körében, kézirat, elhangzott a Szegeden, a Család-Tükör Konferencián, 2014. november.
21 Uo., 76. o.
22 A mások segítésére kész gyermekek éppen azok körül kerülnek ki, „akiknek anyái fogékonyak voltak az ő jelzéseikre és vigasztaló testi kontaktust nyújtanak nekik. Nem ritkán, amit a gyermek tesz ilyen körülmények között, világos másolata annak, amit az anyától látott és tapasztalt”. John Bowlby: i. m. 23. o.
23 „Simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége.” Topál József: Szemkontaktus és simogatás fejleszti a baba társas képességeit, http://richpoi.com/cikkek/tudomany/szemkontaktus-es-simogatas-fejleszti-a-baba-tarsas-kepessegeit.html, letöltés: 2013. október 20.
24 Frans de Waal, az Emory Egyetem kutatója emberszabású majmoknál megfigyelte, hogy a magára hagyott „elárvult kölykök fele annyi időt töltöttek játékkal, fele annyiszor kezdeményeztek játékot, és csak harmadannyi barátra tettek szert, mint az anyjukkal élők. Később kisebb valószínűséggel vigasztaltak más, szorult helyzetben lévő egyedeket, valószínűleg azért, mert az ilyen társak puszta látványa olyan mértékű aggodalmat keltett bennük, amelyet nem tudtak kezelni. Hasonló megfigyelésekről számolt be intézetbe került gyermekeknél is.” Forrás: http://richpoi.com/cikkek/tudomany/emberhez-hasonloan-vigasztaljak-egymast-a-bonobok.html, letöltés: 2013. október 17.
25 Zsolnai Anikó: Kötődés és nevelés. Budapest, 2001, Eötvös, 33. o.
26 John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 123. o.
27 Makói Zita kutatásai szerint az anya újszülöttjével való kapcsolatának alakulását sorrendben az alábbi tényezők befolyásolják leginkább: a férjjel, partnerrel való kapcsolat: 62%; szüleivel való kapcsolat: 50%; gyermekkori emlékek a szülőkkel való kapcsolatról: 34%; más gyerekekkel való tapasztalat: 24%; a terhesség alatti események: 12%; a szülés lefolyása: 10%; az újszülött neme: 2%; Dr. Makói Zita – Szénay Márta: Hogyan születik a szeretet az újszülöttünk iránt? Kézirat, 2014.
28 Különböző családi állapotú anyákat csecsemőikkel magukra hagyva figyelték meg, hogy a szétesett családból származó anyák kétszer annyi időt töltöttek a babáik látókörén kívül, mint az átlagos anyák, és ha együtt is voltak a kicsivel, kevesebb ideig tartották ölben, ritkábban pillantottak rá, és rövidebb ideig beszéltek hozzá. John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 23. o.
29 Ha a férj biztonságos kötődési mintával rendelkezik, a gyermek érkezésekor a párkapcsolat egyértelműen átalakul: a férfiak átmenetileg kiszorulnak a helyzetből, feladatukká a baba-mama páros együttes támogatása válik. Csóka Szilvia – Lázár Imre: Kötődési jellemzők a mai magyar népesség körében. In Szántó Zsuzsa –Susánszky Éva: Magyar lelkiállapot. Budapest, 2013, Semmelweis, 196. o.
30 A válások meglehetősen gyakori esete éppen az újszülött érkezéséhez köthető. Ilyenkor az egészséges anya minden figyelmét és energiáját a gyermek felé fordítja, amely meglehetős frusztrációt okozhat a férjnek, ha korábbi kapcsolatukra a kölcsönös egymásra figyelés volt jellemző. Ez azokban a férfiakban, akiknek nem biztonságos a kötődési mintázatuk, csalódást, heves féltékenységet és akár erőszakot is kiválthat. John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 92. o.