S anyánkat, ezt az édes jó anyát, 
O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! 
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, 
Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom.1
 
A bemutatott ideális anya-gyermek kapcsolat nem jön létre minden esetben. A kapcsolat2 sikertelenségének, már a magzati élettől3 kezdődően sokféle oka lehet. A konkrét fizikai hatások mellett a pszichés terhelés is befolyásolhatja az újszülött sorsát.4
  • Hazai és külföldi kutatók megfigyelték, hogy ha az újszülötteket (egyes kórházakban még ma is) szeparálják, betegség, esetleg alacsony súly miatt hosszabb ideig el vannak különítve az anyától, az zavarokat okoz az anya kötődésében gyermekéhez, amelynek komoly további idegrendszeri következményei lehetnek mindkét fél részére.5 Ilyenkor a „mentalizáció” elmarad, a csecsemő felől jövő jelzéseket az anya nem észleli. Vagy nem érik el ingerküszöbét, vagy félreérti, esetleg „elvi” alapon utasítja el a csecsemő jelzéseit, ezáltal6 a személyes interakció alacsony intenzitású lesz.
  • Előfordulhat, hogy a csecsemőtől érkező jelzésekre az anyák nem képesek adekvát választ adni: elhanyagolják őket, vagy egyszerűen keresztül néznek rajtuk, hagyják őket sírni,7 önkényesen megzavarják tevékenységeiket.8 Esetleg durván, gorombán bánnak és beszélnek velük, a gondozás gépies, rutinszerű, személytelen, esetleg rapszodikus, és nem a baba igényei vezérlik.9
 
      

Súlyosabb következményekkel jár, ha az elhanyagolás és a szeparáció mellé bántalmazás is társul. A családban „bántalmazott gyermek a szülővel szemben gyakran ölti fel a fagyos óvatosság szembetűnő képét”, éberen figyelve a várható eseményekre, vagy épp szokatlanul érzékennyé válik a szülők szükségleteire, elkerülni akarván az újabb bántalmazást.10 A bölcsődékben bántalmazottakkal az a tapasztalat, hogy nehezen teremtenek kapcsolatot, és mindemellett nagyon agresszívek.11 A bántalmazottak viselkedésében látható, hogy „feltűnően közönyösek társaik keservei iránt, miközben a jó szülő-kapcsolatokban élők” figyelmet mutatnak és vigasztalják a szenvedőket. A bántalmazási helyzetek megszűnésével azt figyelték meg, hogy egyes esetekben helyreáll a szociális viselkedés, más esetekben nem. Ha a hosszú ideig tartó bántalmazás hatására a gyermek már kifejlesztette saját ’agresszív viselkedési repertoárját’, igen nehéz dolga lesz a felnőtt gondozónak (terapeutának), hogy folyamatosan elfogadó és szeretetteljes bánásmódot nyújtson a kicsinek, miközben el kell viselje az oktalannak tűnő ismétlődő támadásokat.12 „Az érzelmileg eltaszított és bántalmazott gyermekek jelentős hányada felnőttként tovább örökíti a családi erőszak körforgását, mivel továbbra is a gyermekként kialakított viselkedésmintákkal reagál a társas helyzetekre.”13
 
 
    


A csecsemőnek lehetnek olyan fizikai és lelki szükségletei – az éhezéstől a félelmeken át a betegségekig –, melyekkel nem tud megküzdeni, és az ilyen helyzetek kemény próba elé állítják. Korábbi életének zavartalan boldogsága átalakul számára megoldhatatlan nehézségek sokaságává. Ilyenkor az újszülött elveszíti a külvilággal való aktív kapcsolatát, érdeklődését, és nem fejleszti képességeit. Az anyai gondoskodás hiánya késlelteti a kognitív ismeretszerzéshez szükséges adekvát viselkedés agyi struktúráinak kialakulását,14 a kisgyermekkori fejlődés girbe-gurba utakon halad, „sebezhetővé teszi a személyt, ha komolyan károsító eseményekkel találkozik”:15 az egyedben nem alakul ki a pszichés küzdőképesség. Az ember, akárcsak az állatok, szorongással reagál olyan helyzetekre, amelyek számára kockázatosnak tűnnek. Ilyen a hirtelen mozgás, az erős hang- és fényhatás, de az anya puszta távolléte is.16 Ha a baba magára marad a félelmeivel, és ez sokszor ismétlődik, riadalma, szorongása egyre erősebbé válik, és könnyebben kiváltódik újra.
 
Ha az anya az első hónapokban magára hagyja a csecsemőt, nem lesz képes kapcsolatot építeni és gyermeket nevelni.
 
   

 
A gondozónak a csecsemő jelzéseire adott válaszai, interakciós tapasztalatként összegződve, a csecsemő számára az első év végére „specifikus mentális reprezentációt, belső munkamodellt alakítanak ki a gondozóról, a kapcsolatról, a világról és önmagáról. A reprezentációnak érzelmi és kognitív összetevői vannak, és befolyással van a gyermek tanulási attitűdjére, társas kapcsolataira, különösen a bensőséges viszonyok (pl. barátság, párkapcsolat) kialakítására.”17
 
A munkamodell vagy minta rögzül a kisgyermek alakulófélben levő viselkedésrepertoárjában, és később is megfigyelhető domináns eleme lesz kapcsolódási képességének. Biztos kötődés esetén a kapcsolat folyamatos marad, bizonytalan kötődés esetén stresszhelyzetben a kommunikáció szakadozása figyelhető meg. Ha a csecsemő például tapasztalatai alapján nem képes szorongásainak kifejezésére az anya felé, ez egyfelől beépül önképébe („nem vigasztalnak, nem szeretnek, nem vagyok méltó, nem vagyok szerethető”), másfelől később kapcsolódási nehézségekhez vezet, harmadsorban jelentős egészségügyi terhelést jelent számára. Emiatt jelentős (érzelmi, kognitív és szociális) készségdimenziók maradnak ki kommunikációjából, (rejtőzködnek), amiket később csak egy megfelelően erőteljes hatású másik kapcsolat (szerelem?) lehet képes kibontakoztatni.18

Ha az első hat hónapban és még azon túl is anya nélkül fejlődik a csecsemő, a gyermek képtelen lesz a környezethez való adaptív kapcsolódásra, sem kortársaival, sem másokkal nem tud majd érzelmileg megalapozott, tartós kapcsolatot kiépíteni19. Szeretet nélküli, pszichopata karakterré válik, felnőtt korában pedig képtelen lesz párt találni és beilleszkedni a közösség életébe20, vagy idegrendszeri elváltozásokat szenved21, feszült, ingerlékeny, neurotikus személyiséggé válik22. Bár a szociális környezet alapvető megváltozása a kötődési reprezentáció módosulását is eredményezheti, a kora gyermekkorban kialakult kötődési mintázat az egyén életútján át viszonylag végig változatlan marad23


 
 
 
 
1 Petőfi Sándor: István öcsémhez
2 Az 1950-es években kezdték el vizsgálni az Egyesült Államokban a kisgyermekek elhanyagoltságával összefüggő kórképeket. Mintegy húsz év kellett ahhoz, hogy longitudinális vizsgálatokkal minden kétséget kizárjanak: mára senki nem kérdőjelezi meg a kora gyermekkor traumáinak életre szóló hatását. John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 9. o.
3 Az életébe történő beavatkozásokra már a magzat is erőteljes, adekvát reakciókkal válaszol. Állatkísérletekből és intenzív ellátásban részesült koraszülöttek utánkövetéses vizsgálataiból tudjuk, hogy az ismétlődő testszövet-ingerlés változásokat okoz az idegrendszeri fejlődésben, sérülékennyé teszi azt későbbi stresszhatásokkal és egyéb kórformákkal szemben a gyermeket.
4 Ilyen terhelés lehet például a mostoha gyermeké. Dr. Makói Zita –Szénay Márta kutatásában azt vizsgálta, milyen jelei vannak, ha valaki nem szereti a gyermekét. A szülő gondolkodásában az jelenik meg, hogy „A sajátot fenntartás nélkül el tudom fogadni, más szemüvegen keresztül látom. A másikéra, ha rá nézek, sokszor azt gondolom, hogy jaj de borzasztó ez a gyerek…”, „Nem vagyok oda a gyerekekért, csak a sajátjaimat szeretem…”.
Viselkedés szintjén a ’nemszeretés’ jeleihez sorolták a lelki és testi bántalmazás számos formáját: így pl. a gyerekkel való kiabálást, verést, a nem törődést, a vele való foglalkozás elmaradását, az elhanyagolást, a durva, goromba, bántó beszédet, a szoptatás elmaradását, a csecsemő nagyszülőkre való hagyását. Dr. Makói Zita - Szénay Márta: Hogyan születik a szeretet az újszülöttünk iránt? Kézirat. 2014.
5 Valószínűbb, hogy magára hagyják, kevésbé aggódnak érte és éreznek együtt vele, kevésbé vigasztalják, inkább veszélyeztetik vagy verik is. Kevesebb a kontaktus, ami 3 év múlva már az intelligenciában is megmutatkozik. Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993, Integra-Projekt Kft., 59–60. o.
6 John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 126. o.
7 Egyes kutatások szerint a sírással elalvó csecsemők kortizol- (stresszhormon-) szintje, amelyet az agy akkor bocsát ki, amikor stressz alatt áll, magas marad a „sírós” kisbabákban még napokkal az után is, hogy látszólag képesek voltak segítség nélkül megnyugodni. Vagyis a gyermek nyugtalan, de már nem jelzi. A stresszállapot fennmaradás arra utal, hogy a csecsemők nem tanulták meg, hogyan győzzék le egyedül a diszkomfortérzésüket.” http://www.earlyhumandevelopment.com/article/S0378-3782%2811%2900270-2/abstract, http://www.szoptatasportal.hu/a_sirni_hagyott_kisbabak_meg_orakkal_elalvas_utan_ sem_nyugszanak_meg_mivel_a_stresszhormon-szintjuk_magasan_marad, letöltés: 2015. június 5.
8 John Bowlby Ainsworth megfigyeléseire támaszkodik, mikor a kötődési minták alapeseteit bemutatja, i. m. 122. o.
9 Ma már vitathatatlan, hogy a szülőkkel kapcsolatos kedvezőtlen élmények a gyermekkorban nagy szerepet játszanak a kognitív zavarok keletkezésében. Az észlelés, a tulajdonságok felismerése, kisebb-nagyobb emlékezetvesztés, összefüggések nem felismerése vagy torzítása mind ezen élmények lecsapódásainak tekinthetők. John Bowlby: i. m. 97. o.
10 John Bowlby: i. m. 89. o.
11 Main és George hasonlította össze bántalmazott és kontroll-gyermekcsoportok viselkedését. A megfigyelésekben az agresszív viselkedést mindkét csoportban gyakorinak találták, de a bántalmazottak kétszer gyakrabban támadtak meg másokat, provokálták ki másoktól a megtorlást, sőt még a felnőtteknek is neki támadtak. John Bowlby: i. m. 90. o.
12 John Bowlby: i. m. 91. o.
13 John Bowlby: i. m. 92. o.
14 Állatkísérletek nyomán megalapozott az a feltételezés, hogy a magára hagyott, bizonytalan érzelmi közegben lévő csecsemők kedvezőtlen fejlődés-lélektani pályára kerülnek (Lázár 2001). Az epigenetikai vizsgálatok fokozott stresszérzékenységet tártak föl az ilyen vizsgálati személyek esetében (Fish et al. 2004). Az összefüggést számos pszicho-neuro-immunológiai kórkép és más vegetatív idegrendszeri egyensúlyvesztéssel hozzák összefüggésbe. Ezek között jellegzetes kórkép az allergia, amelyet hazai kutatások tártak föl (Stauder, Kovács 2002). Idézi Csóka Szilvia – Lázár Imre: Kötődési jellemzők a mai Magyar népesség körében. In Szántó Zsuzsa – Susánszky Éva: Magyar lelkiállapot. Budapest, 2013, Semmelweis, 189–190. o.
15 John Bowlby: i. m. 126. o.
16 John Bowlby: i. m. 35. o.
17 Tóth Ildikó – Gervai Judit (2005): A kötődés minőségének mérése csecsemő- és óvodáskorban. Alkalmazott Pszichológia, VII, 4, 14–26. o.
18 A kötődés elmélet ebben a gondolatmenetben értelmezi „a mentálisan egészséges, rugalmas személyiség és a szorongásra, depresszióra vagy hamis szelf kialakítására hajlamos személyiségeltérő fejlődését”. John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 124. o.
19 Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, Integra-Projekt Kft., 1993, 83. o.
20 Ranschburg Jenő: Az emberi szeretet genezise. Valóság, 1973/10.
21 Egy 1952-ben készült film egy csecsemő kórházba kerülése utáni változásait, a deprivációs folyamatot mutatja be, https://www.youtube.com/watch?v=VvdOe10vrs4, letöltés: 2015. április 2.
22 Sziklai László Péter: A humanisztikus kooperatív tanulás. ÚPSZ, 1993/12., 74. o.
23 Az anya-gyermek kapcsolat jelentőségét próbálták a kutatók felmérni, az izoláció különböző fokain felnevelt majomcsemetékkel folytatott kísérletekkel. Azt tapasztalták, hogy ha az izoláció teljes volt, egyes majmok képtelenné váltak az önálló életmódra, és később a magzatukat sem voltak képesek fölnevelni. A társakkal való hosszabb-rövidebb együttlét már annyi esélyt biztosított a majomcsemeték számára, hogy a – rendkívül bonyolult magatartást követelő – párzási feladatnak eleget tegyen, de ez szociális viselkedés elsajátításához nem elégséges eredmény. A szociális magatartásra való képesség kialakítására csak a mamával együtt felnőtt, vagy az első hónapokban a társak között hosszú időt eltöltött majmok voltak képesek. Harlow, 1958, 1960, 1964. In Buda B.: A szexualitás modern elmélete. 1980, Tankönyvkiadó, 76–80. o.