A fogantatást követő magzati fejlődés vizsgálatai alapján mára elfogadottá vált az a megfigyelés, hogy az emberre jellemző pszichológiai sajátosságok kialakulása már az anyaméhben elkezdődik. Az anya és a magzat között „párbeszéd”, interakció zajlik, amely egyszerre történik emocionális, viselkedéses és pszicho-neuro-immunológiai szinteken.1 A kapcsolat kialakulásának kezdete leggyakrabban a magzat mozgásának érzékeléséhez kötődik.2 Az apa számára ugyancsak a – láthatóvá váló – magzatmozgások jelentik a kapcsolódás első lehetőségét.3
 

Szembetűnő, hogy már ekkor megmutatkozik a – sokszor magatehetetlennek tekintett – magzat (inter)aktív viselkedése: számos kísérlet és megfigyelés bizonyítja,4 hogy a magzat folyamatos mozgásban van: egyrészt reagál a külső fény- és hangingerekre, zenére, beszédre stb.,5 másrészt „önmagából”, belső bio-fizikai-kémiai folyamatainak következményeként indulnak el azok a mozgások, „mozdulatok”, amelyek idővel neurológiai irányítás alá kerülnek, és részben tudatosulnak.
 
A pár hónapos kortól már kívülről is észlelhető interaktivitási igény6 először az anyai szeretet kiváltásának, később a szociális és kognitív kompetenciák kifejlődésének alapja. Ez a kapcsolódási drive7 – a vizsgálatok szerint – egyértelműen idegrendszeri, biológiai, pszichológiai meghatározottság, amely érzékszerveink kifejlődésével összefonódva alakítja ki az emberi érintkezésre való alkalmasságunkat. Egy titokzatos, misztikus belső erőközpont, biológiai-genetikai program irányítja sejtjeink szaporodását, szerveink felépülését, minden külső akarattól, beavatkozástól, elvárástól függetlenül. Az emberi természetnek (és minden élőlénynek) ez az önvezérelt működésmódja egész életünkre jellemző.
 

Fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld.”8

 
Mivel ritkán vagyunk képesek ezt a belülről9 vezérelt folyamatot akár fogalmilag, akár a maga konkrét, valóságos létezésében lekövetni, elméleti, sokszor „hamis” tudatunk meg akarja állítani, hogy képes legyen értelmezni, vizsgálni, modellezni, befolyásolni, hogy birtokba tudja venni. Ezért aztán lefékezzük, ’kiszögeljük’, ’felszeleteljük’, ’megregulázzuk’ az ÉLET működést, hogy korlátozott képességű érzékszerveinkkel fel tudjuk fogni a valóság teljességét.10 Ez ellen érthető okból minden élőlény, sejt, szövet tiltakozik a maga szelíd eszközeivel, s ha gyengébbnek bizonyul az „erős” embernél, vagy intézménynél, hát feladja: először jeleket küld, majd megpróbál ellenállni, végül elengedi az életet: kimúlik. Ez az előlényeken elkövetett emberi erőszak sok pusztulás akaratlan okozója.

 
            

A születéssel új szakasz indul az anya és a csecsemő életében.11 Az egység végérvényesen kettéválik, és a korábbi minden tekintetben szoros és összezárt életfolyamatot a csecsemő egy sokkal bizonytalanabb, törékenyebb, finomabban vezérelt láthatatlan szálon, a pszichológusok által kötődésnek12 nevezett szoros szimbiózison keresztül irányítja. A kötődés forrása, mint láttuk, a méhen belüli egység állapota, amely már a születés előtt szétválik, és – egy testi-lelki interaktív folyamatban – megkezdődik a magzat biológiai lényéből a szociális ember kialakulása. A folyamat a sikeres felépülésének egyik meghatározó tényezője a biztonságos kötődés lehetősége, amelynek jellegzetességei meghatározzák a csecsemő későbbi fejlődését.
 
 

1 Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád, mindentudó magzatod. A korai kötődés kezdete és kontinuitása. 22. o. ncsszi.hu/download.php?file_id=991
2 „Nagyon sokat sírtam akkoriban: még akkor is csak arra tudtam gondolni, bárcsak elmenne tőlem a gyerek. Egy hajnalban arra ébredtem, hogy megmozdult. Olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem, fenn vagyok a plafonon… Percekig csak néztem a hasam… Azóta is nagyon örülök, amikor érzem, hogy rúgkapál a kis lábaival, és most már csak arra gondolok, hogy éljen és erős legyen és meg tudjam szülni” (Mendi, 1992. In Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád…, 24. o. ncsszi.hu/download.php?file_id=991).
3 Egy anya így fogalmaz: „Amikor megmozdult a gyerek, az Lacinak is, nekem is olyan öröm volt, hogy elképesztő. (…) És mind a kettőnknek. Azt lestük, simogattuk a kis lábát: ez a lába lehet! (…) Képzelni nem képzeltem magam elé. De akkor vált mégis gyerekké. Megmozdult: és elkülönült tőlem! Érzékeltem egy tőlem független életet. Ez nekem gyakorlatilag olyan előszülés féle volt. Ez a viszony szigorúan hármas volt. Ez kettőnk gyermeke!” (idézi H. Sas: Három generáció – A nagyanyák, az anyák, az unokák: terhesség, szülés, születés. . In Hanák K. (szerk.): Társadalmi változások – életfordulók. Budapest, 1988, MTA Szociológiai Kutató Intézet, 226–244. o. 235. o.
4 A magzat reagál a hőmérséklet-változásra, és heves nyugtalansággal vagy megdermedéssel reagál az anya félelemmel, szorongással együtt járó állapotaira, illetve bármilyen invazív eljárásra. In Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád…, 25. o. ncsszi.hu/download.php?file_id=991).
5 Az érzékszervek közül legkorábban a tapintás és ízérzékelés fejlődik ki, majd a születést követően a magzat érzékelőrendszere kiegészül a szaglással és a hallással, majd a jóval később tökéletesedő látással, melyek döntő szerepet játszanak az újszülött érzékelésében. Az érzékszervek kifejlődésének szerepét az interakcióban lásd i. m. 24. o.
6 Magyar kutatók pszicho-fiziológiai adatokkal alátámasztva arra hívták fel a figyelmet, hogy később az újszülött már nemcsak utánozni képes, hanem aktív, kezdeményező résztvevő. Molnár P. (1996): A csecsemő veleszületett szocialitása. In Hidas György (szerk.): Megtermékenyítéstől a társadalomig. Budapest 1996, Dinasztia, 24. o.
7 „A csecsemőben megvannak az önálló, közösségi emberré válás előfeltételei, ezek a feltételek azonban csak a szülői, nevelői hatás segítségével bontakoznak ki… A házaspár megkezdi gyermeke közösségi lénnyé, a társadalom hasznos tagjává nevelését, a csecsemő viszont megkezdi anyja és apja szülővé nevelését. A csecsemő sikertelensége szülei nevelésében súlyos következményekkel járhat saját szocializációjára nézve.” Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993, Integra-Projekt Kft., 19. o.
8 Johann Wolfgang von Goethe: Faust.
9 A Biblia, a hívők szerint Isten által
10 Az iskolai tananyag és a tanítás módszertana sok esetben ilyen természetű.
11 Az „egész”-ség szétválik, és megjelenik a „fél”-elem.
12 A kötődés nem azonos a kötődési viselkedéssel. Ez utóbbi pillanatnyi magatartás, míg az előbbi egy tulajdonság, amely hosszú ideig fennmarad. John Bowlby: A biztos bázis, a kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. 2009, Animula, 34. o.