Mádi László Ph.D., Árva László C.Sc.

A társadalombiztosítás hosszútávú finanszírozása[1]

 
Az alkotómunkában résztvevő szakértők:
 
Báger Gusztáv dr. ∙Giday András dr. ∙Koncz Katalin dr.
Monostori András ∙Szabadkai Antal dr.
 
 




Vezetői összefoglaló és az intézkedési javaslatok áttekintő táblázata
 
Ma Magyarországon a gazdasági érdekvédelmi szervezetek (VOSZ, Kamara) szerint a gazdaság egyik legnagyobb gondját a túlzottan magas közterhek jelentik, amit a következő években, a keresőképes lakosság demográfiai okokra visszavezethető csökkenése tovább fog súlyosbítani.

Cikkünkben nemzetközi adatok felhasználásával bizonyítottuk, hogy a magyar béreket terhelő elvonások – világméretekben tekintve is - magasak. A béreket terhelő közterhek megnehezítik a béremeléseket, a bérek felzárkóztatását Európához – ami pedig a munkaerő nagymértékű és gyorsuló elvándorlásához vezet. Bár nyilvánvaló, hogy az elvándorlást megállítani nem lehet, de – álláspontunk szerint - stratégiai érdekünk ennek fékezése.

Következtetéseink szerint nem csak szükséges, de lehetséges is a bérek közterheinek csökkentése, amely a gyermekvállaláshoz is nagyobb stabilitást és a méltányosság, igazságosság érzését eredményezné a közgondolkozásban.

A bérek közterheinek csökkentése oly módon valósulhatna meg, hogy a társadalombiztosítási rendszert – legalább részlegesen – a költségvetésből fedeznénk (ez az úgynevezett fiskalizáció, amelyre a számos fejlett országban van sikeres példa).

Nemzetközi példák áttekintése nyomán egy olyan vegyes (részlegesen fiskalizált) rendszert javaslunk, amely egyfelől a központi költségvetésből, másfelől a munkavállalók és a munkaadók befizetéseiből lenne fedezve. Az életszínvonal fontos része az egészségügyi ellátás és a nyugdíj, ezért a társadalombiztosítás bevételei az új vegyes (fiskalizált) modellben sem csökkenhetnek. Hosszabb távon lehetne növelni a költségvetés részesedését a munkabérekre terhelt elvonásokkal szemben.

A fiskalizációt nem kellene feltétlen egy lépésben meglépni. El lehet kezdeni az egészségbiztosítással (az Egyesült Királyság példája alapján), aztán az eredményességének és finanszírozhatóságának fényében a későbbiekben kiterjeszteni a nyugdíjrendszerre. Fontos leszögezni azonban, hogy a kis elmozdulások nem változtatják meg alapjaiban az ösztönzőket, nagy változásoknak pedig nehéz a fedezetét biztosítani. A megoldás valószínűleg ezért az lenne, hogy egy hosszú távra meghirdetett programban lépésről lépésre haladnánk előre.
 
Problémák Elvi megoldások Gyakorlati intézkedések Becsült költségek
Magasak a béreket terhelő elvonások, közterhek, ezért
  • Nem lehet bért emelni
  • csökken a versenyképesség
  • A munkaerő nagymértékű és gyorsuló elvándorlása
  • Feketemunka – kevesebben fizetnek többet
  • A „maradék” foglalkoztatottak terhei növekednek
  • A köztehercsökkentés nem lehetséges, mert
  • Csökken az aktív réteg
  • Alulfinanszírozott az egészségügy
A finanszírozási rendszer átalakítása, kiterjesztése más adónemekre, részben vagy egészben költségvetésből való fedezése Az irány kijelölése Fokozatos átalakítás
 
Tervezés és végrehajtás
 
 
 


[1]A cikk hosszabb, részletes változata 2017-ben megjelent a Pénzügyi Szemlében, itt csak a főbb téziseket ismertetjük.