A nyugdíjrendszer összefüggései a gyermekszületések számával. 

 

Sajtó közlemény 2021. június 10.

A szakértők jelentős része szerint a gyermekvállalás és a nyugdíjrendszer szoros kapcsolatban van egymással. Bevezetése nyomán a világ minden országában csökkent a termékenység. Hiszen, ha az idős kori ellátásunk független a felnevelt utódoktól, kevesebben akarnak a gyermekek felnevelésével foglalkozni. 

Demény Pál professzor munkássága nyomán sokan felismerték ezt az összefüggést, és számos megoldási javaslatok született a megoldására. A Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely (CSAM) és az MKT Demográfiai Szakosztálya kereteiben, több éves intenzív műhelymunkában számos alkalommal tárgyaltuk a látókörünkbe került nyugdíj koncepciókat. 

Helyzetkép, problémák 

  1. A gyermekesek – mivel élet idejük nagy részét nem fizetett munkahelyeken, hanem a „láthatatlan munka” világában (gyermekneveléssel) töltik, - kevesebb munkaévet és járulékot tudnak felhalmozni. Mivel a járulék és a munkában eltöltött évek képzik a nyugdíjkifizetések alapját, nem csak az életjövedelmük alacsonyabb, hanem a nyugdíjuk is - miközben még hosszabb ideig is dolgoznak.
  2. A kifizetések fedezetét a folyamatosan beérkező járulékok adják. Mivel a bevételek csökkennek, a kiadások volumene nő, járuléktömeg hiány. A kivándorlás és a fiatalabb korosztályok csökkenő, és a nyugdíjas korosztály növekvő száma felborítja az államháztartás mai egyensúlyát
  3. Miközben kétharmad részben ők fektetik be fizetésüket és munka erejüket a majdani járulékfizetők felnevelésébe (1/3 részben az állam), annak „hozamából” méltányosan nem részesülnek, ezért de facto antinatalista hatású. Ez a mechanizmus a humán erőforrás szűkülő újratermelésének diszfunkciós rendszere, és egyben deficitet termel az államháztartásban.
  4. A fiatalabb generációk jelentős hányadát (akik a majdani járulékok befizetői), a népességen belül csökkenő arányú gyermekes háztartások nevelik fel, ezért folyamatosan csökken a nyugdíjak fedezete. A régebben nyugdíjba ment munkavállalók inflációs indexelése – a munkavállalók dinamikusabban növekvő béréhez képest – feszültséget kelt nyugdíjasok és a munkavállalók között.


Egy igen nagy hagyományú társadalmi alrendszerről van szó, melynek átalakításához hatalmas támogatottságú elhatározás szükséges, és még akkor is csapdákkal téli, ha egyetlen társadalmi réteg számára sem okoz érdeksérelmet. Ezért eddig - nem véletlenül - nem került napirendre. Ha azonban, a Miniszterelnök úr kijelentései, és legfontosabb nemzeti érdekünk nyomán – legalább kezelni szeretnénk a demográfiai krízist -, ennek egyik meghatározó elemét nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A célok tekintetében a szakértők között széles körű a konszenzus, a megoldási módozatokban azonban már erről nem beszélhetünk. Ezért törekszünk arra évek óta, hogy szakértői szinten létre hozunk egy olyan platformot, amely segítheti a döntési folyamatokat és a közvélemény támogatását egyaránt.

A témában Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya 2021. május 26-án megtartott "A nyugdíj és a gyermekvállalás kapcsolata" c. konferencia széles körű média-, és társadalmi érdeklődést váltott ki. Rövid idő alatt több mint 25 sajtó tudósítás jelent meg mintegy 200 ezres letöltéssel, a felvételt pár nap alatt 6 ezren látták.

Örömünkre szolgál, hogy a megszólaló szakértők többsége támogatta az elhangzottakat, amely megoldást kínálhat a gyermekvállalással szembeni ellenérdekeltség oldására, és önfinanszírozóvá teheti a rendszert. A miniszterelnökséget vezető miniszter úr pozitív, megfontolandó javaslatként nyilatkozott róla.

Reméljük, hogy kormányzati szinten is hamarosan napirendre kerül az ügy, és pozitív megoldása hozzá fog járulni a gyermekvállalási kedv növekedéséhez. Az idő sürget, mert a gyermektelenek aránya folyamatosan nő a társadalomban, ezért később nem lesz lehetőség többségi döntésre.